Igaz, hogy már itthon vagyok, és ahhoz képest elég régen írtam új posztot, de most itt az idő, hogy az ígéretemnek megfelelően folytatódjon ez a blog! A mai bejegyzésben egy világszerte megrendezett eseményről lesz szó, melynek szegedi rendezvényén vettem részt önkéntesként október elsején.
A Konfuciusz Intézeteket (孔子学院) a kínai állam támogatja, és a cél a kínai nyelv és kultúra terjesztése világszerte. Nevét a nagy ókori kínai filozófusról, Konfuciuszról (孔子) kapta. Az első intézet 2004-ben jött létre Szöulban, és azóta már közel 330 intézet létezik a világban. Magyarországon az első 2006-ban nyílt meg Budapesten, a második 2012-ben Szegeden, majd a harmadik 2013-ban Miskolcon. Ők szervezik a HSK kínai nyelvvizsgát és a Chinese Bridge nyelvi versenyt is, melyen én is részt vettem 2013-ban.
Október elsején, szombaton Szegeden mi is megünnepeltük a Konfuciusz Intézetek fennállásának 10. évfordulóját. A rendezvény szabadtéri volt, és szerencsére az elmúlt napok esős és hűvös időjárása is elkerült minket. Így aki a Dugonics tér felé vette az útját, részt vehetett a programokon. Nagyon sokan látogattak el a rendezvényre, főleg családok, kisgyerekekkel. Sokan részt vettek a "kínai útlevél" nevű pecsétgyűjtő játékon is, ahol különféle ajándékokra lehetett beváltani a pecséteket, melyeket az egyes sátraknál lehetett beszerezni. De sokan voltak, akik csak éppen erre jártak, és beugrottak egyet játszani: volt kalligráfia, kínai ételek kóstolása (Orsi itt segített a szakácsnak, ez igazán hozzá illő feladat volt, mivel kedvence a távol-keleti ételek készítése), beöltözés hagyományos esküvői ruhákba stb. Én annál a sátornál voltam, ahol kirakózni lehetett: volt háromféle pandás puzzle a gyerekeknek, és három nagyobb és bonyolultabb, tájképes puzzle a felnőtteknek. Az egyiken pont Shanghai látképe volt az Oriental Pearl Towerrel és a pudongi épületekkel.
Azonban nemcsak ez volt az a dolog, ami miatt "Shanghai After" címet adtam ennek a posztnak. Az egyik kínai lány, aki szintén önkéntes volt itt, nagyon ismerősnek tűnt nekem... meg is szólítottam, hogy nem találkoztunk mi véletlenül Shanghaiban, konkrétan a SISU énekversenyen a nézőtéren? Mire ő azt kérdezte: csak nem én voltam, aki magyar szavakat tanított neki, pl. "köszönöm", "értem"? De igen! Közel 4 hónap után újra találkoztunk Szegeden! Tudtam, hogy ő Szegedre fog jönni, bár eredetileg Shanghaiban azzal szólítottam meg, hogy nem volt-e már Szegeden, mert hasonlított egy másik kínai lányra, aki cserediákként volt itt. Most önkéntes tanárként van itt a Konfuciusz Intézetben.
A programok között természetesen voltak színpadi programok is: bemutatkozott az új magyar és kínai igazgató, volt oroszlántánc, harcművészeti bemutató, qipao-bemutató, kalligráfia-bemutató, és többek között a tanárok is előadtak énekes és táncos számokat. A nap során többször is felcsendült két igen népszerű kínai zeneszám is: az egyik az idei nyár slágere, a 小苹果 és a Főnix legendája is (igen, ez a "kínai mulatós", de nekem tetszik, és mindig is Shanghaira fog emlékeztetni.;))
A nap végén (illetve az ebédszünetben is) elmentünk a Nagy Fal étterembe, ami a legutóbbi látogatásom óta kicsit átalakult. Az egyik vitrinben örömmel fedeztem fel kínai tárgyakat, amiket ott is láttam vagy használtam is, mint a 100 RMB papírpénzt.
Egyszóval jól sikerült ez a nap. Sajnos nem valami sok képet készítettem, van, ami Orsitól van, és még betettem a galériába két képet, melyeket az egyik kínai barátomtól kaptam, aki a Shanghai Konfuciusz Intézet plakátját fotózta le, és a mi pekingi kirándulásunk valamint a zongzi-készítésről készült kép is szerepel rajta.