A Konfuciusz Intézet által szervezett második, és egyben utolsó kirándulásunkról írok most - két részletben, mert elég hosszúnak ígérkezik. Ugyan néhány képet már közzétettem az Instagram segítségével, most a szöveges beszámoló következik. Május 15 és 19 között öt napot Pekingben töltöttünk, ahol sok érdekességet láttunk. A kirándulás ezúttal 300 RMB-be került összesen - és ez nagyon olcsó volt, mert ez az összeg lefedte az útiköltséget (a vonatjegy csak oda 553 RMB volt...), az ellátást és a belépőket is.
Tehát ahogy írtam is, vonattal mentünk, ugyanis az út elég hosszú: Shanghai és Peking nagyjából 1300 km-re van egymástól. Azonban a CRH-val csak 5 óra volt az út. Délután 2-kor indultunk a Shanghai Hongqiao (上海虹桥) vasútállomásról, így a kirándulás első napja utazással csak az utazással telt el. Hogy ne keveredjünk el, most is egyfajta "egyenruhát" viseltünk, a SISU pólóját. Amikor megérkeztünk a pekingi déli pályaudvarra (北京南), már várt minket az idegenvezetőnk, és az étterem és a szálloda felé vezető buszúton is mesélt néhány dolgot Pekingről. Ha már így szóba került az étterem, minden nap más jellegű ételeket ettünk, főként tipikus pekingi jellegzetességeket. Majd este elfoglaltuk a szobáinkat a Plaza Hotelben. A szoba jól nézett ki, és tele volt tükrökkel - milyen jó, hogy pont előtte pár nappal néztem meg az Into the mirror c. koreai horrorfilmet.:D De ez nem tartozik a tárgyhoz, csak megjegyeztem.
Másnap reggel pedig indult az "igazi" program: a kínai nagy falat és a Ming-kori sírokat néztük meg. Az időjárás végig napos és forró volt, nem úgy mint Wuyuanban és Tongliban, most már igazi nyári időnk volt.
Az első látványosság a Nagy Fal (长城) volt, konkrétan a Juyongguan (居庸关) átjárót látogattuk meg. Ez az erődítmény többek között a mongol támadások ellen védett. A kapuépítmény belsejében több nyelvű feliratokat olvashattunk a kőbe vésve, például mongol szöveg is volt. (Egyébként az egész út alatt, amikor előkerült valami mongolokkal kapcsolatos dolog - és elég gyakran előkerült -, a csoportunk mongol tagját vették elő, hogy fordítson.:D) A fal lépcsői elég magasak, és fárasztó is volt az út, de a látvány kárpótolt mindezért. Útközben voltak persze árusok is, de nemcsak üdítőt és egyéb turistakellékeket lehetett venni, hanem lakatokat is. A fal egyik szakaszán hosszan sorakoztak a lezárt, kettős szív alakú lakatok piros szalaggal, melyeknek az egyik oldalán a Nagy Fal látképe volt, a másik oldalába belevésve a szerelmespárok neve.
Most pedig jöjjön néhány kép a kilátásról.
Ezt követően elindultunk ebédelni, de egyúttal meglátogattunk egy porcelán-manufaktúrát is: a Golden Palace nevű helyet, mely egyben étterem, és vásárolni is lehet porcelántermékeket, meg úgy általában mindenfélét, de elég drágán. Itt az ún. cloisonné technikát nézhettük meg, hogyan készítik ez ezeket a tárgyakat.
Ebéd után az utolsó helyszínre indultunk el, a Ming-sírokhoz (十三陵), ahol 13 Ming-dinasztiabeli uralkodó sírhelyét lehet látni. Persze nem volt időnk mindet megnézni, csak a legnagyobbat. Az oda vezető út az úgynevezett 神路，a szent út, melynek két oldalát különféle szobrok szegélyezik: létező és mitikus állatok, valamint katonák és hivatalnokok szobrai.
A következő nap programja is érdekesen alakult, elég sokféle helyszínt látogattunk meg. Először is a Tiananmen (天安门) volt az úticél. És sajnos itt kezdődtek a bajok a telefonom memóriakártyájával is, illetve mint nagyjából egy héttel később kiderült, a telefonommal is, emiatt néhány képem sajnos megsérült vagy végleg elveszett. (Tudom, fényképezőgépet kellett volna használnom inkább. De eddig is olyan jó képeket tudtam készíteni, és még kényelmesen el is fért a táskámban...)
A téren rengeteg ember volt, nagy tömeg. Maga a tér is elég monumentális. Itt készítettünk egy csoportképet is, hol máshol, mint a híres kapu előtt, Mao Ce-Tung portréjával együtt. Majd elindultunk a Palotamúzeum, másnéven a Tiltott Város (故宫) felé. Itt egyaránr láttunk felújított és még felújítás előtt álló épületeket, bronzból készült oroszlán-, sárkány- és főnix-szobrokat, és mint megtudtuk, itt forgatták Az utolsó császár c. filmet is, mely az utolsó kínai császár, Pu Yi életét mutatja be. Az egyik épületben az ő személyes tárgyai voltak kiállítva. Volt egy óramúzeum is, ahol különféle kínai illetve külföldi órákat mutattak be, főként a 18-19. századból.
A Tiltott város meglátogatása után ebédeltünk, és délutánra három programunk volt. Az első a Jingshan Park (景山公园) meglátogatása, ahol egyúttal Peking középpontját is megnéztük. Innen nagyon szép volt a kilátás a Tiltott Városra. Valamint ezen a területen látható az a fa is, melyre az utolsó Ming-dinasztiabeli uralkodó felakasztotta magát 1644-ben.
Ezután egy olyan városrészbe mentünk el, ahol a régi Peking jellegzetes arculatához tartozó szűk utcák és hagyományos házak vannak: ez az úgynevezett hutong (胡同), mely szó mongol eredetű. A hutong még a tankönyvünkben is szerepelt azzal kapcsolatban, hogy manapság már egyre inkább visszaszorulóban van, és magas házak épülnek a helyére, de sok hutongot most már inkább szeretnének megőrizni. Először Gong herceg rezidenciáját néztük meg, majd két személyes riksákon utazva értünk el a hutongig. Itt az egyik házba mentünk be, ahol volt egy turisták számára is látogatható rész, de egy család élt itt. Leültünk a belső udvarban, és bemutatták a hagyományos elrendezést, a négy égtájnak megfelelően tájolt épületrészeket.
Lassan már kezdett sötétedni, így az aznapi utolsó helyszín felé vettük az utat. Ez pedig az Olimpiai Park, a 2008-as pekingi Olimpia helyszíne volt. Nem sok időnk volt, de megnéztük kívülről a két jellegzetes stadiont: a híres Madárfészket és a Vízkockát is. Sajnos még éppen nem voltak kivilágítva, csak akkor, amikor már a buszon ültünk, de nem sikerült lefényképeznem.
A sok program után a Tiananmen téren található étteremben vacsoráztunk, ami egy hagyományos mongol hot pot étterem: középen egy nagy rézedényben ég a tűz és forr a víz, a nyers hússzeletek és zöldségek pedig az asztalon vannak, és mindenki megfőzi magának. Ráadásul ez az étterem halal is volt, tehát a két muszlim diák, Zack és Jamila is ehetett végre húst.:)
Nos, egyelőre itt befejezem, a folytatásban az utolsó két napról fogok írni!:)
