A címben szereplő ünnep tegnap volt, azaz a holdnaptár szerinti 7. hónap 7. napján. Erről itt is lehet bővebben olvasni. Az ünnephez egy történet is kapcsolódik, a szövőlány és a tehénpásztor meséje, melyet itt lehet elolvasni. A szövőlány és a tehénpásztor egy évben csak egyetlen egy napon találkozhatnak, amikor átkelnek a szarkahídon (vagy varjú, a linkelt oldal fordításában). Az ünnepet nők, lányok ünnepének is nevezik, de manapság kínai Valentin-napként is ismert. Egy vers is kapcsolódik ide, de erről majd később.
Az egész úgy kezdődött, hogy pénteken találkoztam az egyik kínai ismerősömmel, Kathy-val és elmentünk vacsorázni. Mivel már nem olyan sok időm van a hazautazásomig, úgy gondoltam, jó lenne még találkozni azokkal, akiket ismerek Shanghaiban. Ő említette, hogy szombat délután lesz egy program, a 七夕节 alkalmából, és hogy van-e kedvem elmenni. Hát persze, hogy volt! A programot az East China Normal University (华东师范大学) diákjai szervezték, és maga a helyszín is az egyik egyetemi épületben volt.
Bár azt hittem, sokan leszünk, egy kis teremben voltunk olyan 20-an, és így elég családias volt a hangulat. Amikor megérkeztünk (Kathy és két másik kínai lány), néhányan már hagyományos kínai ruhát, 汉服-t viseltek, és pár perc múlva mi is beöltöztünk. Rajtam egy Ming-dinasztia korabeli ruha volt. Majd nemsokára megkezdődött az előadás: először magáról az ünnepről esett szó, majd a ruhákról. Voltak Song- és Yuan-dinasztia kori ruhák is, és az egyik nő mindig kihívta az adott ruhát viselő lányt maga mellé, és elmondta a jellegzetességeket. Így én is "felvonultam" egy pár perc erejéig.:) Az előadás természetesen kínaiul ment, de nagyjából értettem, ha nem is mindent. Ezután ő és egy lány a hagyományos kínai kézmozdulatokat, gesztusokat, köszönéseket mutatták be, majd egy lány a kínai kéthúrú hegedűn, erhun (二胡) adott elő két számot. Majd szabad program következett, azaz lehetett teát önteni-kóstolni, kipróbálni a selyemhímzést, a kalligráfiát és a guzhenget (古筝), ami egy hagyományos kínai citeraszerű hangszer. Persze mindannyian fotóztuk magunkat és egymást a ruhákban, és velem is pózoltak páran... én voltam az egyetlen külföldi itt. ;)
A poszt elején említettem egy verset is, nos, erről van szó:
鹊 桥 仙
作 者： 秦 观
纤云弄巧，飞星传恨，银汉迢迢暗渡。
金风玉露一相逢，便胜却人间无数。
柔情似水，佳期如梦，忍顾鹊桥归路。
两情若是久长时，又岂在朝朝暮暮。
A vers az ünnep alapját képező történetről szól, és az utolsó sora: 两情若是久长时，又岂在朝朝暮暮 az, amit gyakran idézni szoktak ez alkalomból, Kathy ezt a mondatot írta le, és nekem adta a kalligráfiát ajándékként. A mondat nagyjából azt jelenti, hogy ha két ember igaz szerelemmel szereti egymást, nem számít, ha hosszú időre elszakadnak egymástól. Nos, ez a mondat számomra elég találó...
Szóval jó kis program volt, utána még sétálgattunk egy kicsit a campusban, ahol megnéztem Mao Ce-Tung szobrát is. Elég monumentális. Majd hazafelé még elmentünk vacsorázni a Hongkou Plazába, ahol egy kicsit még beszélgettünk.:) Összességében érdekes volt, és örültem, hogy meghívtak, mert megismerhettem egy kínai ünnepet.:)
