Nemrégiben feltettem ide egy képet, amin egy kínai kislánnyal közösen szerepelek, oklevelet tartva a kezünkben. Most azt is megírom, mi is volt pontosan ez az esemény, aminek a végén készült ez a kép.
Még májusban írt nekem az egyik kínai barátom, Gloria (akivel még Szegeden találkoztam tavaly, amikor egy félévet a jogi karon tanult, de egyébként ő is Shanghaiban lakik), hogy nem lenne-e kedvem részt venni egy rendezvényen. Arról volt szó, hogy a migráns szülők gyerekeinek segítünk egy verseny keretében. Természetesen igent mondtam, és mivel barátokat is lehetett (sőt ajánlott volt) hívni, Jane-t is megkérdeztem, hátha csatlakozik. Neki is volt kedve, úgyhogy mentünk!:) Eredetileg június 1-jén lett volna megtartva, de az esős időjárás miatt áthelyezték egy héttel későbbre, június 6-ára a programot. Ekkor Gloria sajnos nem ért rá, de mi elmentünk.
Miről is volt szó konkrétan? A programot egy jótékonysági szervezet, a Mowo szervezte, mely azért jött létre, hogy segítse a szegény gyerekek oktatását, segítenek iskolákat építeni, könyvtárakat létrehozni, tanárokat szerveznek stb. Több helyi szervezet is van, így pl. Shanghaiban is. A mostani esemény célja a migráns szülők (akik vidékről jöttek ide dolgozni) segítése volt, és egy városi akadályverseny formájában valósult meg. Shanghai Songjiang (松江区) kerületben található hely, Sheshan (佘山) volt a helyszín, ami tőlünk, Hongkoutól elég messzire található, metróval majdnem 1,5 órát utaztunk. A Sheshan metróállomáshoz közel volt a gyülekező helyszín, itt kaptuk meg a térképet, a számot, és itt ismerkedtünk meg a gyerekekkel is. Készült egy csoportkép is.
A feladat az volt, hogy egy felnőtt és egy gyerek alkot egy csapatot, és a térképen kijelölt 15 km-es útvonalat követve az egyes állomásokon feladatokat kell megoldani, majd a pecséteket összegyűjteni. Külön érdekesség volt számunkra, hogy csak Jane és én voltunk külföldiek, rajtunk kívül mindenki kínai volt. Így ez remek alkalom volt arra, hogy gyakoroljuk a nyelvet, és egy kicsit megismerkedjünk a kínai gyerekekkel.
Az első feladat egy rejtvény volt, amit a gyerekek oldottak meg, a következő feladatban pedig mindenki kapott egy fényképet, mely az út egy szakaszát ábrázolta. Ezt meg kellett keresni, és lefényképezni. A következő feladatban pedig egy "családi" képet kellett készíteni közösen. Nem sok állomás volt, viszont elég messzire egymástól. Útközben sokat beszélgettünk, nemcsak a gyerekekkel, hanem a felnőttekkel is. Az egyik férfi, egy tanár például ismerte a magyar borokat is!:) Az időjárás nagyon forró volt, emiatt a séta is kimerítő volt, de mindenki jól érezte magát. Shanghai ez a része eléggé más volt, mint a belváros, elmentünk egy vidámpark mellett, több hídon át, volt itt építkezés, erdő, mező is, és a levegő is sokkal tisztább volt. Az egyes állomásokon kaptunk vizet, és erre szükség is volt.
A célban pedig minden egyes sorszámhoz (a miénk a 12-es volt) tartozott egy képeslap, melyet meg kellett keresni, és írni kellett rá valamit. Majd megkaptuk a részvételért járó emléklapot - ezt a képet tettem fel már korábban is. Végül közös ebédre hívtak minket a közeli menzára, majd busszal mindenkit elvittek a metróállomásra, és végül hazajöttünk. több önkéntessel is beszélgettem, fel is vettük a kapcsolatot.
Nagyon örültem, hogy részt vehettem ezen a programon, mert úgy érzem, kicsit része lettem egy helyi dolognak. Később láttam a program Wechat-oldalán, hogy a gyerekek megkapták az "álomcsomagot" (梦想包), ami a cél volt, írószereket.
És még van egy folytatása is ennek, ugyanis nemrég az egyik résztvevő írt nekem, hogy lenne-e kedvem részt venni egy nyári programban, ahol alsó tagozatos gyerekekkel fogunk papírkivágást csinálni. Természetesen volt kedvem. Ez a program tegnap volt, és erről is fogok írni, de majd legközelebb, ugyanis készültek csoportképek, de még nem kaptam meg őket, viszont mindenképpen szeretném képekkel együtt megírni a blogposztot. Remélem, még lesz máskor is ilyen program!:)
