Múlt héten kedden hazajöttem, véget értek "kalandjaim" Kínában. Ám az nem jelenti azt, hogy ezt a blogot is befejezem, hiszen még számos olyan téma van, amire nem jutott időm, hogy megírjam. :)
Az utolsó 1-2 hétben próbáltam minél több helyet megnézni még Shanghaiban, végre eljutottam a Szun Jat-szen-múzeumba és a zsidó menekültek múzeumába is. Ezekről is fogok írni később. Az utolsó héten viszont leginkább felkerestem azokat a helyeket, ahol gyakran jártam: boltok, kis éttermek, kifőzdék, ahol összebarátkoztam a boltosokkal, és mindig sokat beszélgettünk. Elmondtam, hogy most már sajnos haza kell mennem, de örülök, hogy megismerhettem őket, és azt kértem, csináljunk egy közös képet emlékbe.
Az egyik helyen, az "otaku plázában" - melynek rendes neve 东泰休闲广场 - az egyik boltossal, az Otaku nevű kisboltban mindig sokat beszélgettem. Bár nem mindig értettem a kiejtést, nagyrészt igen. Tőle kaptam búcsúzóul egy csomó ajándékot: animés posztert (Date A Live, No Game, No Life), egy animés törölközőt (Date A Live, grafikája kissé pikáns;)), egy animés pénztárcát, ami éppen új áru volt (Kantai Collection) és két animés papírtáskát (Touhou és No game, No life). Vele is készítettem egy közös képet. Hazafelé menet kicsit szomorú voltam, hogy többet már nem találkozunk, azonban pár nappal később kaptam tőle egy sms-t, amiben meghívott egy programra, ami szombat-vasárnap volt, egy cosplay-rendezvényre. Nagyon örültem a meghívásnak, és szombaton mentem is. A sok ajándékért cserébe egy rajzot vittem emlékbe, meg egy kis darab nemzeti színű szalagot, mivel más magyar dolog nem volt nálam. A program érdekes volt, minden üzlet nyitva volt, és rengeteg fiatal vásárolt ott. Ráadásul az ajándékom is sikert aratott. És van még egy folytatása ennek, ugyanis amikor kedden sorban álltam a repülőtéren a becsekkolásnál, még küldtem egy sms-t, hogy most már végleg hazamegyek, mire a bácsi egy hosszú sms-ben válaszolt, hogy teljesen meghatódott, amiért még közvetlenül az elutazásom előtt írtam neki...:) Én is meghatódtam...:') Ez már tényleg az utolsó üzenet volt, mert ezt a kártyát nem tudom már itthon használni, roamingolni se lehet.
Vasárnap találkoztam Gloriával és Williammel, akikkel még Szegeden ismerkedtem meg, és elmentünk közösen ebédelni egy kantoni ételeket felszolgáló étterembe. Tőlük is kaptam ajándékot, az egyik, egy nagy teacsomag volt, amit fel kellett bontanom a repülőtéren, Helsinkiben. Jókat beszélgettünk kínaiul és angolul is. Hétfőn pedig Jeannel mentem el az olasz étterembe, ami a Hongkou Plazában található. Ő még Shanghaiban maradt még egy félévre.
Hétfőn összepakoltam, és még este elmentem a kedvenc kis papírboltomba, ugyanis a boltosnak odaadtam a vállfákat és még pár dolgot, amit nem tudtam hazavinni, ugyanis azt mondta, hogy ha van felesleges dolog, nyugodtan adjam oda. Így elvittem az új szobám régi lakójának a ruháit is, amik közül nekem is tetszett pár, de sajnos nem az én méretem (az orosz vagy ukrán lány, aki ott hagyta, valószínűleg 165 cm magas lehetett). Így viszont sikerült új gazdára találniuk. Esett az eső, és tudtam, hogy kedden is esni fog...
Úgy tűnik, ez a szabály: ha repülőre szállok, mindig esik az eső induláskor. Így volt ez, mikor Londonba mentem, de februárban, amikor Shanghaiba, szintén. Shanghaiból Zhuhaiba menet is esett az eső, és most, hazafelé is... még Helsinkiben is. Ott természetesen ismét benéztem a Moomin Shopba, de ezúttal nem vettem semmit.
15 órás út után végül hazaértem. Visszafelé már más volt az érzés az időeltolódással kapcsolatban. A kis nyaklánc-órám, mely antik jellegű és még az is rá van írva, hogy Shanghai, még a kínai időt mutatja.:)
Hátha még egyszer eljutok Kínába, de addig is: mi az, ami hiányozni fog? Főleg a helyi emberek, akiket megismertem, a galagonyából készült nasi, ami hasonló a birsalmasajthoz, a metró, a Fehér Nyuszi cukorka, a wonton... stb. És ami nem fog hiányozni: a krákogva köpködés, az utcán pisilés, meg néha a városi levegő, ami ahhoz képest nem is volt olyan rossz, mint amire számítottam, a robogósok és az autósok, akik el akarnak ütni.
Szóval jó volt ez a 180 nap, amit Kínában töltöttem. Jó lesz majd visszagondolni rá blogírás közben, mert mint említettem, a blog folytatódik! Kedves olvasóim, továbbra is tartsatok velem!;)
