六个月上海

Ahogy ígértem, kommunista helyett kapitalista szombat következik: ezúttal a Bund (外滩) egyik épületében található múzeumba látogattam el, és annak fontosabb elemeit mutatom be. A Bund, mely a Huangpu (黄埔) folyó melletti sétány neve, Shanghai egyik legismertebb látványossága, kedvelt turistahely, innen (is) láthatók Pudong híres épületei, mint pl. az Oriental Pearl Tower vagy a "Sörnyitó". Míg a folyó túlpartján az új, modern várost láthatjuk, az innenső oldalon az 1920-as, 30-as évek építészetének emlékeit nézhetjük meg. Az itt látható épületek között vannak szállodák és bankok, melyeknek egykori funkciója ma is megmaradt. Ezen a környéken számos műemlék-jellegű épület van, és nem egy a magyar származású Hudec László nevéhez fűződik, akiről majd később fogok írni. 

A Shanghai Telecom Múzeum (上海电信博物馆) egy 1921-ben épült épületben kap helyet, mely egyben a dán Great Northern Telegraph Company egykori székháza is. A múzeumba belépve csak az előtérben, a földszinten lehet fényképezni. Ez ki is volt írva, de azért megkérdeztem a biztonság kedvéért: nem lehet. Azonban ez a kínaiakat egyáltalán nem zavarta, mindenki fényképezett, de nemcsak titokban, telefonnal, hanem vakuval, fényképezőgéppel, pózolva... de senki sem szólt érte, habár volt ott egy biztonsági őr egy ideig. Én nem akartam azért vakuzni, viszont elég sötét is volt, így nem sok képet csináltam, csak néhányat telefonnal. A múzeum honlapján több kép is van. A bejáratnál látható Edward Swenson szobra, aki a cég alapítója volt.

A múzeum a távközlés fejlődését mutatja be a távírótól a mobiltelefonig, és mindezt természetesen Shanghai tekintetében. Egészen 1871-ig nyúlik vissza az időben, amikor az első távíró megjelent Kínában a Great Northern Telegraph Company jóvoltából. A kiállításon az első szekció a távíró fejlődéséről szól, és természetesen viaszfigurás életképekkel és hanggal is illusztrálják ezt. Itt látható a dán cég cégtáblája is. A továbbiakban Morse-távíró berendezéseket, távírógépeket láthatunk, ezek egy része külföldi, egy része kínai fejlesztésű.

A következő nagyobb szekcióban a telefon fejlődését láthatjuk. Különféle készülékek vannak kiállítva, és egy vitrinben a nyilvános telefonfülkék változását is bemutatják az 1930-as évektől az 1990-es évekig: az üveg mögött az egyes gombok megnyomásakor mint egy kis színpadon, úgy jelenik meg a telefonfülke lassan forgó makettje. A telefonnál is van egy életkép, és különféle - kártyás és érmés - nyilvános telefonok is vannak, melyek szerintem mindenkinek ismerősek lehetnek az utcáról.

Itt egy külön kis gyűjtemény is van a telefonkártyákból, van köztük hétköznapi és különféle ünnepi alkalmakra kiadott is. Láttam egy olyat, ami éppen 12 évvel ezelőtt került forgalomba, mivel a Ló évét ünnepelte meg. Most is éppen a Ló éve van. :)

Az egyik teremben van egy életkép a telefonos operátorokról, az 1920-as évekből: két nő, az egyikük egy nagy, forgatható állványról keresi ki a kapcsolandó számot. Ez az egyik képen látszik is. Ez a módszer az ismertető szerint még 1989-ben is létezett. Több olyan dolog is volt a múzeumban, amin meglepődtem, milyen sokáig használatban volt, egyes telefontípusok például.

A telefonoknál szó volt már a nyilvános telefonokról, de természetesen bemutatják az otthoni készülékeket is. Kezdetben háromjegyűek voltak a telefonszámok, majd az előfizetők számának növekedésével ez a szám is növekedett. Az 5, 6 vagy 7 számjegyre való áttérés alkalmából emlékérmeket adtak ki illetve kitűzőket is, melyeket az egyes előfizetőknek ajándékoztak. 

A kiállításon az első tenger alatti kábelt is láthatjuk, melyet a dán cég fektetett le. A következő teremben már a vezeték nélküli technológia emlékei következnek: mobiltelefonok és csipogók a 90-es évekből, kínai és külföldi gyártmányok egyaránt. Autóba szerelhető telefon is van a mobilok között. Akinek ismerős a "téglafon" kifejezés, itt láthat rá példákat.;) 

Nos, röviden erről szól ez a kiállítás. Szerintem érdekes volt, akit érdekel a távközlés története a vezetékestől a vezeték nélküli technológiáig, érdemes megnézni.

Cím: Huangpu, Yan'an (E.) út 34. 黄埔区延安东路34号
Nyitva tartás: szombaton és vasárnap 9:30-12:00 és 13:00-16:30. A múzeum látogatása ingyenes. 

Eredetileg ezzel kellett volna kezdenem a múzeumos sorozatot, ugyanis időrendben ez volt az első, amit meglátogattam. Egy májusi délutánon, még a HSK nyelvvizsga előtt valamikor, nem nagyon volt kedvem otthon lenni, ezért elmentem a Lu Xun Parkba, ami itt van a közelben. Vittem magammal néhány könyvet is, pl. a Legyek Urát kínaiul, meg persze a nyelvvizsgára felkészítő könyveket is.

Igaz, hogy a Lu Xun Park legnagyobb része most épp átépítés alatt van, de a múzeum előtti területre ez nem vonatkozik. Itt található egyébként a Petőfi-szobor is. Talán a következő hónapban már eltűnik mögüle az ideiglenes kék kerítés. Leültem az egyik padra, és olvasgattam, meg az embereket figyeltem, akik tajcsiztak, diabolóztak és egyéb szabadtéri sporttevékenységeket végeztek. Egyszer csak odajött hozzám két kínai srác, és megkértek, hogy készítenék-e róluk egy képet. Persze, miért ne? Utána elkezdtünk beszélgetni, kiderült, hogy ők nemrég végzett egyetemisták, és mivel ők angolul akartak tanulni, én meg kínaiul, ez pont jól is jött most. Egyébként pont ezen a héten hétfőn találkoztunk megint, és elmentünk körülnézni este a Bundon. 

De hogy kapcsolódik ez a múzeumhoz? Úgy, hogy megkérdezték, nem lenne-e kedvem megnézni a Lu Xun Múzeumot, ha már úgyis itt vagyunk, és persze volt kedvem.:) Ráadásul még magyar vonatkozást is találtam a kiállításon.

Ki volt Lu Xun (鲁迅), vagy magyaros átírásban Lu Hszün? A modern kínai irodalom egyik fontos alakja (sőt megalapítójának tartják), a baloldali írómozgalomhoz tartozott. 1881-ben született, és eredeti neve Zhou Zhangshou volt. Bár nyugaton is Lu Xunként vált ismertté, emellett több más nevet is használt. Főként novelláiról híres, de műfordításai is vannak. Itt mindenképpen meg kell említenem, hogy ő fordította le kínaira Petőfi Sándor Szabadság, szerelem c. versét is, melyet azóta tanítanak is a kínai iskolákban. Nem véletlen, hogy Petőfi szobra éppen a Lu Xun Múzeum előtt kapott helyet. Eredetileg orvosnak készült, 1902-től Japánban tanulta a nyugati orvoslást, majd az orosz-japán háború alatt ezt abbahagyta, és figyelme az irodalom felé fordult. Tanulmányozni kezdte a nyugati irodalmat, Németországban is tanult. Több egyetemen is tanított irodalmat, pl. Pekingben, Xiamenben és Guangzhouban is. 1930-ban egyik alapítója lett a Baloldali Íróligának. 1936-ban hunyt el Shanghaiban, sírja is itt található a róla elnevezett parkban.

A múzeumban Lu Xun életének fontos mozzanatait, dokumentumait, könyveit tekinthetjük meg. Ezeket a képeken fogom bemutatni, képaláírásokkal. Az egyik teremben a falon rengeteg könyv van, kínai és idegen nyelvű kiadások. Itt felfedeztem két magyar nyelvű kiadást is, méghozzá a Szülőföldem és a Régi mesék mai szemmel c. könyveket. :) A 呐喊 (Na han - Kiáltás) c. könyve pedig nekem is megvan kínaiul, még nem olvastam el, de el fogom. :) Ebben is olvasható az A-Q hiteles története c. novella, mely a leghíresebb elbeszélése. 

Magyarul is megjelent művei Lu Hszün vagy Lu Hszin névvel (lehet, hogy van még több):

A-Q hiteles története (阿Q正传)
Vadfüvek - Versek prózában (野草)
A vihar visszhangja
Régi mesék mai szemmel (故事新编)
Hajnali virágok alkonyi csokorban (朝花夕拾)
Irodalom, forradalom, társadalom
Szülőföldem

Nos, így alakult az a májusi nap: szereztem két kínai barátot, és még művelődtem is egy kicsit.:) 

Cím: Shanghai, Hongkou, 200 Tian'ai Rd. (上海市虹口区甜爱路200号)
Nyitvatartás: minden nap 9:00 és 17:00 között. A múzeum látogatása ingyenes.

A mai poszt egyfajta sorozat kezdete is lesz, ugyanis a következő egy hónapban, amíg még Shanghaiban vagyok, megpróbálom még egy kicsit felfedezni a várost, és bemutatni néhány múzeumot, amit meglátogattam. Most egy szerdai napról fogok beszámolni, amikor két múzeumot néztem meg - a címből sejthető, hogy milyen témában.:) Honnan is jött ez a cím? Amikor valamelyik nap említettem anyának, merre jártam, megkérdezte: mi az, csak nem kommunista szerdát tartottam?:)) Szombat helyett... Egy szombatom pedig kommunista helyett kapitalistára sikeredett, de majd erről egy másik alkalommal írok.

上海毛泽东旧居

Az első hely, ahová elmentem, Mao Ce-Tung egykori shanghai lakása, mely 静安 (Jing'an) kerületben található. Ebben a házban élt Mao Ce-Tung (毛泽东) és családja 1924-től: második felesége, Yang Kaihui (杨开慧), és két  fia, Mao Anying (毛岸英) és Mao Anqing (毛岸青). A Kínai Kommunista Párt és a Kuomintang ekkor még együttműködött, és Mao ezzel kapcsolatosan dolgozott Shanghaiban ebben az időszakban. Bár korábban is tartózkodott hosszabb-rövidebb ideig itt, ez volt a leghosszabb shanghai időszaka.

Korábban már feltettem ide egy képet a kapuról, ezen belépve először egy szoborcsoportot láthatunk, majd a házba belépve a kiállítást. Az egyik kisebb helyiségben képeket és dokumentumokat, a másik ajtón belépve pedig magát a lakást. Itt az egyes szobák az akkori helyzetnek megfelelően vannak berendezve, és életképeket is láthatunk viaszfigurákkal megelevenítve: például a fiatal Mao és felesége a gyerekekkel a hálószobában.

Az emeleti kiállítás Mao Shanghaiban eltöltött idejéről szól, láthatunk rengeteg fényképet, levelet, újságcikket. Érdekesség, hogy a Youth Daily c. lap főcímében Mao kézírása látható, az újság ma is ezt használja.

Szintén az emeleten tekinthető meg a Mao Anying életéről szóló kiállítás is. A kommunista vezető legidősebb fia 1950-ben, 28 évesen halt hősi halált a koreai háborúban. Ebben a teremben fotók és személyes tárgyak vannak kiállítva, pl. ruhák, szovjet varrógép, íróeszközök, dokumentumok a Szovjetunióban eltöltött évekből. Az egyik vitrinben egy marék föld is látható arról a helyről, ahol Mao Anying elesett a harcban.

A múzeum ingyenesen látogatható keddtől vasárnapig 9:00 és 11:30, valamint 13:00 és 16:30 között.
Cím: Shanghai, Jing'an kerület, 120 Maoming Rd. N. (上海市静安区茂名北路120弄)

中国社会主义青年团中央机关旧址纪念馆

A második múzeum, amit megnéztem, a Kínai Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának emlékhelye. Itt sajnos nem lehetett fényképezni, csak az előtérben. (Bár gyanítom, hogy Mao régi házában sem lehetett - igaz, csak egy helyre volt kiírva konkrétan, és senki sem szólt rám, hogy nem lehet.) Épp a zárás előtt nem sokkal értem ide, igazából már hazafelé indultam, de ha már pont erre jártam, akkor megnéztem a kiállítást.

A kiállítás egészen a kezdetektől, 1920-tól napjainkig mutatja be a szövetség történetét, eredményeit, jeles eseményeit illetve kiemelkedő személyiségeit. Az egyik képen egy ismerős szobrot vettem észre, melyet már láttam valahol, méghozzá a Shanghai Állatkertben. Ez a szobor egy megvadult ló elé ugró katonát ábrázol. Akkor még nem tudtam ki ő, de a kiállításon kiderült: Ouyang Hai (欧阳海), aki szintén egy kommunista példakép. A szobor hősi halálának pillanatát örökíti meg, amikor Ouyang 1963-ban megpróbált ellökni a sínekről egy megrémült katonai lovat, hogy ne ütközzön a közeledő vonattal, azonban ő maga már nem tudott elugrani.

Ez a múzeum is ingyenesen látogatható minden nap 9:00 és 11:30, valamint 13:00 és 16:30 között.
Cím: Shanghai, Huangpu kerület, 567 Huaihai rd. M. (上海市黄浦区淮海路567弄1-7号)

Legközelebb a "kapitalista szombat" következik.:)

Nemrég arról írtam, hogy részt vettem egy programban, az 1+1=爱 rendezvényen, és megemlítettem, hogy ennek volt egy folytatása is. Most erről fogok írni egy kicsit.

A program több résztvevőjével már akkor felvettem a kapcsolatot, és egyikük nemrég szólt, hogy lesz egy újabb programjuk, és hogy lenne-e kedvem részt venni benne. Hát persze, hogy volt! Ezúttal a nyári szünet első foglalkozásáról volt szó: papírkivágás alsó tagozatos gyerekekkel. Jane most éppen nem ért rá, de Gloria igen, és így végre ismét találkozhattunk! Gloria egyébként egy kínai barátom, csak ez az angol neve. Még Szegedről ismerjük egymást, amikor egy félévet ott tanult cserediákként, de egyébként ő is a SISU-n tanult, épp most fejezte be.

Mivel sok önkéntes vett részt, jól meg kellett szervezni az utazást. Egy másik nő és én az egyik metróállomáson találkoztunk a sofőrrel. Kivételesen nem késtem el, de negyed óra várakozás után kezdtem kétségbe esni, hogy talán elkerültük egymást? Aztán felhívott a srác, hogy ott van, és kiderült, már jó régóta ott állt a kocsival, csak nem tudta, hogy engem kell keresni. Amikor beszálltam, kérdezte, hogy ismerem-e a másik nőt, de nem ismertem. Mivel ő sem, ezért felhívta, és kiderült, hogy ő is ott állt a kijáratnál, de mivel egyikünk sem ismerte a másikat, így nem derült ez ki.:D Végül elindultunk, közben beszélgettünk is. A helyszín elég messzire volt, de közel a múltkori rendezvény helyéhez, Qingpu (青浦)körzetben, kb. 1 óra autóval innen.

Az általános iskola, ahol a papírkivágás volt, a 明天民办小学, ami egy magániskola. Amikor odaértünk, már ott volt Gloria, és a gyerekek már elkezdték a csillagok hajtogatását. Jelenleg én voltam az egyetlen külföldi, így be is kellett mutatkoznom egy kicsit. Utána leültem az egyik asztalhoz Gloria mellé, ahol a gyerekek is bemutatkoztak.

Az első feladatban csillagokat vágtunk ki, majd ebből kiindulva különféle formákat, mint a hópehely. Ember, panda és pingvin figuráját is elkészítettük a klasszikus harmonikára hajtogatott papírból.

A második feladat pedig egy közös fa elkészítése volt: háromféle papírból készült a fa. A gyökere sárga, a törzse barna, a levele zöld, és ezekre mindenkinek rá kellett írnia valamit: hogy mi jelenleg a legfontosabb számára (ez a törzsre került), hogy mi az álma, amit szeretne megvalósítani (ez a levélre), és a harmadikat sajnos elfelejtettem, de hasonló jellegű volt, mint ezek. Itt segítettem megrajzolni a gyökeret és a levelet. Az egyik kislány megkért, hogy rajzoljak egy nyitott könyvet a törzsre, aztán a mellette ülő kislánynak is megtetszett ez, és neki is rajzoltam egy könyvet. A gyerekek például ilyeneket írtak fel a törzsre, mi most a legfontosabb: sokat tanulni, szorgalmasnak lenni. Az álmok között szerepelt olyan, hogy apával elutazni valahová, együtt elmenni az állatkertbe... Végül felragasztottuk egy nagy kartonra mindenkinek a fáját.

A program végén készültek csoportképek is, ezeket a Mowo WeChat-oldaláról töltöttem le. Majd a gyerekek hazamentek, mi pedig elmentünk közösen ebédelni egy közeli kis vendéglőbe, ahol, mint megtudtam, kantoni származású a konyhafőnök. Most megkóstoltam a száznapos tojást is, ami kinézetre elég szokatlan, íz szempontjából viszont (szerintem) teljesen tojásízű.:)

Az utolsó program már nem kapcsolódott ide, csak hazafelé menet elmentünk a Zhaoxing outlet centerbe körülnézni, és ittunk egy teát, közben beszélgettünk egy kicsit. Egyébként itt sikerült végre lefotóznom a klasszikus "Slip carefully" felirat egyik változatát, a "Carefully slide"-ot.:))

Összegezve ezt a szombatot, nagyon jól éreztem magam, mert ismét részt vettem egy helyi érdekű eseményen, ráadásul egész nap csak kínaiul beszéltem, ami jó gyakorlás volt. Remélem, lesz még hasonló program a fennmaradó időben. A következő posztokban pedig Shanghai néhány múzeumát fogom bemutatni!