六个月上海

Mivel már vége a félévnek, egész nap van idő bejárni Shanghai több részét is. Ma például elmentem két múzeumba, közben szemtanúja voltam, ahogy a rendőrök sikeresen lebeszélnek egy férfit arról, hogy leugorjon a felüljáróról, és találtam egy elhagyatott helyet is.

Igazából ezt a helyet már korábban is láttam, csak nem néztem meg közelebbről. Most viszont igen, és készítettem pár fényképet is róla. A címben található "urbex" kifejezés az urban exploration rövidítése, és általában elhagyott helyek, modern romok felfedezésére vonatkozik. Ez egyfajta hobbi, amit sokan művelnek (pl. Magyarországon a Szellemvárosok blog csapata), és engem is érdekel már elég régóta. Azért tettem viszont idézőjelbe a címben, mert a mai felfedezésem csak félsiker, ugyanis a helyszínre nem jutottam be, csak kívülről illetve felülről tudtam fotózni, a belső tereket nem. 

A Da Tong Mill egy 2010-ben nyílt nightclub-komplexum volt, melynek különlegessége, hogy gyakorlatilag a föld alatt van, és felülről rá lehet látni mindenre. A közepét egy nagy medence foglalja el szökőkutakkal, és kiemelkedik egy torony is, ami az Eiffel-toronyra hasonlít. Két oldalsó lépcső, egy középső lépcső és egy mozgólépcső vezet le. Van itt mesterséges vízesés szobrocskákkal, és sok pálma. A képek alapján, melyek a bejárat környékén láthatók, elég menő hely lehetett fénykorában, bár számomra egy kissé giccses a díszítés az arany oroszlánokkal és a rokokós jelleggel.

Ezen az oldalon azt olvastam, hogy 2010-ben az egyik sztriptízbár bezárása után már elkezdődött a hanyatlás. Alig egy évet működhetett, vagy még annyit sem. 2012-ben, amikor az említett oldal fotói készültek, már biztosan zárva volt (két bár kivételével), de 2010 szeptemberében még nem. Nem találtam róla semmilyen információt, mikor zárt be konkrétan, de az utolsó dátum, amikor még nyitva lehetett, 2011 augusztusa. Megkérdeztem a parkolóőrt, de ő sem tudta megmondani.

Jelenleg le van zárva minden bejárat, de felülről lehet látni az egészet. Valaki karbantartja, mert száradni kiakasztott ruhákat láttam lent, de ezen kívül más jele nincs az életnek. Az állapota sem olyan romos, de azért látszik, hogy évek óta be van zárva.

Nemrégiben feltettem ide egy képet, amin egy kínai kislánnyal közösen szerepelek, oklevelet tartva a kezünkben. Most azt is megírom, mi is volt pontosan ez az esemény, aminek a végén készült ez a kép.

Még májusban írt nekem az egyik kínai barátom, Gloria (akivel még Szegeden találkoztam tavaly, amikor egy félévet a jogi karon tanult, de egyébként ő is Shanghaiban lakik), hogy nem lenne-e kedvem részt venni egy rendezvényen. Arról volt szó, hogy a migráns szülők gyerekeinek segítünk egy verseny keretében. Természetesen igent mondtam, és mivel barátokat is lehetett (sőt ajánlott volt) hívni, Jane-t is megkérdeztem, hátha csatlakozik. Neki is volt kedve, úgyhogy mentünk!:) Eredetileg június 1-jén lett volna megtartva, de az esős időjárás miatt áthelyezték egy héttel későbbre, június 6-ára a programot. Ekkor Gloria sajnos nem ért rá, de mi elmentünk.

Miről is volt szó konkrétan? A programot egy jótékonysági szervezet, a Mowo szervezte, mely azért jött létre, hogy segítse a szegény gyerekek oktatását, segítenek iskolákat építeni, könyvtárakat létrehozni, tanárokat szerveznek stb. Több helyi szervezet is van, így pl. Shanghaiban is. A mostani esemény célja a migráns szülők (akik vidékről jöttek ide dolgozni) segítése volt, és egy városi akadályverseny formájában valósult meg. Shanghai Songjiang (松江区) kerületben található hely, Sheshan (佘山) volt a helyszín, ami tőlünk, Hongkoutól elég messzire található, metróval majdnem 1,5 órát utaztunk. A Sheshan metróállomáshoz közel volt a gyülekező helyszín, itt kaptuk meg a térképet, a számot, és itt ismerkedtünk meg a gyerekekkel is. Készült egy csoportkép is.

A feladat az volt, hogy egy felnőtt és egy gyerek alkot egy csapatot, és a térképen kijelölt 15 km-es útvonalat követve az egyes állomásokon feladatokat kell megoldani, majd a pecséteket összegyűjteni. Külön érdekesség volt számunkra, hogy csak Jane és én voltunk külföldiek, rajtunk kívül mindenki kínai volt. Így ez remek alkalom volt arra, hogy gyakoroljuk a nyelvet, és egy kicsit megismerkedjünk a kínai gyerekekkel.

Az első feladat egy rejtvény volt, amit a gyerekek oldottak meg, a következő feladatban pedig mindenki kapott egy fényképet, mely az út egy szakaszát ábrázolta. Ezt meg kellett keresni, és lefényképezni. A következő feladatban pedig egy "családi" képet kellett készíteni közösen. Nem sok állomás volt, viszont elég messzire egymástól. Útközben sokat beszélgettünk, nemcsak a gyerekekkel, hanem a felnőttekkel is. Az egyik férfi, egy tanár például ismerte a magyar borokat is!:) Az időjárás nagyon forró volt, emiatt a séta is kimerítő volt, de mindenki jól érezte magát. Shanghai ez a része eléggé más volt, mint a belváros, elmentünk egy vidámpark mellett, több hídon át, volt itt építkezés, erdő, mező is, és a levegő is sokkal tisztább volt. Az egyes állomásokon kaptunk vizet, és erre szükség is volt.

A célban pedig minden egyes sorszámhoz (a miénk a 12-es volt) tartozott egy képeslap, melyet meg kellett keresni, és írni kellett rá valamit. Majd megkaptuk a részvételért járó emléklapot - ezt a képet tettem fel már korábban is. Végül közös ebédre hívtak minket a közeli menzára, majd busszal mindenkit elvittek a metróállomásra, és végül hazajöttünk. több önkéntessel is beszélgettem, fel is vettük a kapcsolatot.

Nagyon örültem, hogy részt vehettem ezen a programon, mert úgy érzem, kicsit része lettem egy helyi dolognak. Később láttam a program Wechat-oldalán, hogy a gyerekek megkapták az "álomcsomagot" (梦想包), ami a cél volt, írószereket.

És még van egy folytatása is ennek, ugyanis nemrég az egyik résztvevő írt nekem, hogy lenne-e kedvem részt venni egy nyári programban, ahol alsó tagozatos gyerekekkel fogunk papírkivágást csinálni. Természetesen volt kedvem. Ez a program tegnap volt, és erről is fogok írni, de majd legközelebb, ugyanis készültek csoportképek, de még nem kaptam meg őket, viszont mindenképpen szeretném képekkel együtt megírni a blogposztot. Remélem, még lesz máskor is ilyen program!:)

Múltkor már feltettem ide egy képet, de most meg is írom, hogy mi is volt ez a hirtelen kirándulás, és bár keveset fényképeztem, néhány újabb kép is lesz.

Egyik nap elmentem ebédelni a Bella étterembe, ami a campusban található, és általában pizzát és spagettit lehet enni. Épp hazaindulás előtt odajött egy kínai srác, és megkérdezte, hogy európai vagyok-e, és ha igen, ráérek-e szombaton. Lehetséges, de miről lenne szó? Egy ingatlanbefektető cég előadásán kellett volna részt venni, angolul bemutatni egy ppt-t. Minden költséget a cég áll, sőt még fizetnek is a részvételért. Nem tűnt rossznak, viszont pont a vizsgahét előtti szombatról lett volna szó, ráadásul nem is Shanghaiban, hanem egy kicsit messzebb, Zhuhaiban. Azt mondtam, majd átgondolom.

Estére át is gondoltam, és végül úgy döntöttem: megyek! Ha másra nem is lesz jó, legalább kirándulok egyet. Azért volt fontos egyébként az európaiság, mert a cég európai ingatlanokkal foglalkozott (konkrétan Spanyolországgal és Portugáliával, valamint Magyarország is szerepelt az eredeti előadásban, a véglegesben már sajnos nem.) Eredetileg már pénteken elutaztunk volna, de végül szombat reggel volt az indulás.

Csütörtök délután elmentem megbeszélni a részleteket, és tulajdonképpen a két említett országról volt szó, milyen nevezetességek vannak, valamint az ingatlanvásárlásról, ami eléggé szakszövegnek tűnt nekem, de nagyjából sikerült lefordítani kínairól angolra.

Szombaton reggel indultam a Hongqiao repülőtérről a Spring Airlines járatával. Előtte viszont még ki kellett javíttatnom a nevemet, ugyanis a nevem helyett véletlenül az állampolgárságomat írta be, aki lefoglalta. Az út kb. 2,5 óráig tartott, és elég jó volt, bár Shanghaiban szakadt az eső, ezért a busztól a repülőig mindenki futott egy jót, miután kezelték a jegyét. A Zhuhai repülőtéren találkoztam a cég munkatársával is.

Zhuhai Shanghaitól kb. 1300 km-re található Guangdong (广东) tartományban, és nagyon közel Makaóhoz. Ennek megfelelően az időjárás is elég meleg volt, azaz nagyon párás. Amikor kiléptem a repülőtér (igaz, légkondicionált) váróterméből, bepárásodott a szemüvegem. Itt már pálmafák is voltak.

Maga a helyszín egy szállodában volt, és kb. fél óráig tartott az előadás azoknak, akik házat akarnak venni. Olyan 15-20 vendég volt ott. Előtte még elmentünk ebédelni, és felvilágosítottak, hogy bár magyar vagyok, ma portugál leszek.:D A portugál témában mutattam be pár dolgot angolul, és portugálként mutattak be. Bár megkérdeztem, mi lesz, ha valaki portugálul akar velem beszélni, mert én egyébként nem tudok… Szerencsére ezen nem kellett aggódnom, mert csak kínaiak voltak ott, és inkább a „hitelessé tétel” miatt voltam ott, mert mégiscsak jobban néz ki, ha egy európai is szerepel az európai témában.

Sajnos nem nagyon volt idő várost nézni, amit láttunk belőle, az kicsit Shanghaihoz volt hasonló, csak pálmafákkal. De Shanghai eddig még nem volt ilyen fullasztóan párás, mint Zhuhai. Néhány emberen láttam azt a jellegzetes kalapot, amit sok kínaiakat ábrázoló rajzon is lehet látni.

Hazafelé egy másik légitársaság, a Juneyao Airlines gépével jöttünk, de sajnos legalább 1,5 óra késéssel. Kiderült, hogy ezen a foglaláson is rosszul szerepelt a nevem, amit kijavítottak, de itt már a beszállókártyán felülbélyegzéssel, szóval látszik az eredeti is, ami szerint a nevem MAGYAR/HUNGARIAN.:D A beszállás is legalább fél órával később kezdődött, majd a gépen ülve bemondta a pilóta, hogy sajnos a rossz időjárási viszonyok miatt nem lehet még felszállni. 9 óra helyett csak fél 11-kor tudtunk elindulni, de adtak enni és inni is emiatt. És mivel elvittem magammal a tankönyveket, még a vizsgára is tudtam készülni. Végül 1 óra körül értünk vissza Shanghaiba.

Szóval ez volt az egy napos hirtelen kirándulásom. Szerintem megérte, mert bár nem sokat láttam a városból, repültem egyet belföldi járattal, és bejelölhettem a térképen Zhuhait: itt is jártam.:)

Ma elmentem a Duolun lu-n található antikváriumba, mert szerettem volna megnézni egy-két lianhuanhua-könyvet (Star Wars sajnos nem volt), amikről majd később fogok írni. Azonban találtam valami mást is, ami nem olyan különleges dolog, de szerintem mégis érdekes.:)

A kínai könyvek címlapján és gerincén, de belül mindenképpen feltüntetik, hogy az író, ha külföldi, milyen származású. Van, amikor a mű eredeti címét is feltüntetik az eredeti nyelven. De ha ez nincs, akkor is ott van tájékoztatásnak az ország rövidített neve szögletes zárójelben, pl. így: [日] azaz 日本, Japán, vagy [法] azaz 法国, Franciaország. Ma pedig megláttam ezt: [匈] vagyis 匈牙利, Magyarország. Azonnal le is kaptam a polcról, vajon melyik magyar író könyvéről lehet szó? A gerincen ott volt az író nevének első szótagja: 卡, és a családnév, de a sorrend más volt. Nem véletlenül, a megfejtés a fordításban rejtőzött.

Kiderült, hogy Mikszáth Kálmán Különös házasság c. könyvéről van szó, mely kínaiul így néz ki: 奇婚记. A könyvet kinyitva láthatunk is egy portrét az íróról, alatta a neve kínaira átírva: 卡尔曼 米克沙特 (Kaerman Mikeshate). Miért van fordítva a név, amikor a kínai névsorrend is ugyanolyan, mint a magyar? Azért, mert oroszból fordították a könyvet. Ez nem annyira meglepő, mert a magyarul kiadott japán vagy kínai művek is többnyire angol vagy német fordítás útján érkeznek hozzánk. Az orosz fordítás 1953-as, és ott Kálmán Mikszáthként szerepel a név (pontosabban cirill betűkkel Кальман Миксат), és az 1978-as kínai fordításban maradt ez a névsorrend. Ezt a könyvet különben Shanghaiban adták ki, és úgy láttam, egy világirodalmi sorozat része.

Ez az első olyan kínai könyv, ami magyar írótól származik, és kínaiul olvasható. Az új könyvek között csak útikönyvekben, útleírásokban, térképekben találkoztam magyar vonatkozással, regényben még nem.  Most már tudom, hogy Petőfi mellett Mikszáth is ismerős lehet a kínaiaknak...

A mai nappal kitört a nyári szünet, a héten vége lett a vizsgáknak, és ma átvehettük a bizonyítványunkat is. Nagyon sokan már hazamentek vagy nemsokára hazamennek, a hotel 4. emeletén már majdnem minden szoba üres, de a miénk nem. Jane, a szobatársam is elutazik 2 hét múlva, igaz, még nem haza, hanem egy másik kínai városba egy másik ösztöndíjjal. Én még maradok augusztusig, amíg a vízumom érvényes. 

Az alábbi képen pedig az osztályunk látható: 初二下９班, a 2. épület 109-es termében, az osztálytermünkben. Nincs rajta mindenki sajnos, mert volt, aki már hazautazott, vagy épp nem jött el, de ez volt az utolsó tanítási napunk utolsó órája, 读写. A tanárnő a hátsó sorban balról a harmadik. :)