Ma folytatom a pekingi kirándulásunk bemutatását az utolsó két nappal. Közben meglepetésemre az első rész még az Index2 címlapjára is kikerült, aminek nagyon örültem, mert elég régóta írok blogokat, de még sose került ki valami nagyobb közönség számára is észrevehető felületre.:)
Ennyit erről, most pedig térjünk vissza Pekingbe! Tehát ott tartottam, hogy az esti Olimpiai Parkban fejeztük be a harmadik napunkat, és elindultunk vissza a hotelbe. Itt van egy újabb csoportkép rólunk, mely az előzővel együtt a SISU WeChat-oldaláról származik.
A következő napunkra a terv a Nyári Palota és a Kínai Nemzeti Múzeum meglátogatása volt, valamint este egy kungfu-előadás. Még kihagytam valamit az előző napi programból amit most ismételten megpróbálok leírni, ugyanis hiába nyomogatom a mentés gombot elég gyakran (lassan 2-3 mondatonként), néha sikerül, néha meg nem, és ez csak egy frissítés után derül ki, hogy a szöveg fele mégsem mentődött el, mint ahogy elsőre látszott. A blogmotor szerint minek az a sok szöveg, nem igaz? Ráadásul jó sokáig tart már eleve betölteni az oldalt, még proxyval is, a működő mentést már szinte extra szolgáltatásnak veszem. A képfeltöltésről már nem is beszélve. Na de ennyit a first world problemekről (ettől függetlenül működhetne jobban is...:P). Tehát amikor ott várakoztunk a buszra, és néztük a tóparton a tollasozó és sárkányeregető embereket, Jean és én a lépcsőn egymás mellett álltunk. És egyszer csak észrevettem, hogy egy rendőr (vagy legalább is rendőrnek kinéző egyenruhás ember) a telefonjával le akar fényképezni minket. Amikor észrevette, hogy észrevettem, akkor mosolyogva intett, és lefényképezett.:) Talán említettem már, hogy többször is történt ilyen: kínaiak megkérnek, hogy lefényképezhetnek-e, vagy közös képet. Ez van, ha valaki látványosan külföldi... :D
A Nyári Palota, más néven 颐和园 meglátogatása is érdekesnek ígérkezett, bár itt is elég szoros volt az időkeretünk. Ma is nagyon meleg volt, 30 fok körül. A képeken látszani fog, hogy felmentünk a domb tetejére is, és ahogy az előző napon (bár nem említettem), itt is megnéztünk egy Buddha-templomot. Természetesen itt is tilos volt fényképezni. Nagyon sokan jöttek ide imádkozni, amikor ott voltunk.
Felfelé menet közelről is megnézhettük a tetőket, pontosabban azt, hogy milyenek ezek a sárga mázas kerámiacserepek. A sárga volt a császári szín egyébként, a régi Kínában a közemberek nem is hordhattak sárga ruhát. Az egyik képen közelről is látszani fog ez a tetőrészlet, és az is, hogy emellett még kis figurák is díszítik. Amikor fentről lenéztünk a tájra, az idegenvezetőnk rámutatott egy épületre, ami elütött a környezetétől elég élesen, mert fekete volt. Miért? Ugyanis bronzból épült teljes egészében, emiatt nagyon különleges.
Majd hajóra szálltunk, és egy másik helyszínt is megnéztünk a Nyári Palotán belül. A hídon átmenve egy 18. századi, bronzból készült ökörszobrot is (铜牛) láttunk a vízparton, melynek hátán egy hosszabb kínai szöveg is olvasható, és a kiírás szerint az árvizek ellen védett. Ezután ebédelni mentünk, és a mai menü jiaozi (饺子) volt. Ez is egy hagyományos kínai étel, főként északon fogyasztják, és rengeteg fajtája van: hússal, zöldséggel töltött, stb.
Délután a Kínai Nemzeti Múzeumot néztük meg. Nem volt könnyű bejutni, ugyanis szinte olyan biztonsági ellenőrzésen mentünk át, mint a repülőtéren: táskaátvilágítás, személyes átvilágítás. A kezemben volt egy fél literes ásványvíz, ebből innom kellett, hogy bebizonyítsam, valóban víz (ugyanez volt egyébként a vasútállomáson is), és akinek volt öngyújtója, azt egy nagy kosárba gyűjtötték. Távozáskor persze vissza lehetett venni.
A múzeumban sem volt olyan sok időnk, de teljesen belelkesített, hogy a régészeti kiállítást néztük meg. Az őskortól egészen Dzsingisz Kánig sikerült eljutnunk, és rengeteg tárgy volt kiállítva, köztük edények, kis szobrok, agyag- és bronzeszközök, stb. Tehát egy "szokásos" régészeti kiállítás. :) Érdekes, hogy szóba került, melyik tárgy az értékesebb? A tanárunk azt mondta, hogy Európában általában az számít értékesnek, ami pl. arany, Kínában viszont az, amin valamilyen írás van. Nem tudom, hogy ez az állítás (mármint az európai részre vonatkozóan) valóban megállja-e a helyét, de mindenesetre érdekes gondolat. És valóban rengeteg tárgy fölé ki volt rakva a rajta található írás átirata és fordítása is. Olyan tárgyakra gondolok, mint edények, munkaeszközök. Számomra az egyik legérdekesebb tárgy volt az életnagyságú bronzszobor, melyen a kínai orvosok gyakorolták az akupunktúrás pontok elhelyezkedését, illetve egy olyan "koporsó", amibe gyakorlatilag teljesen követve a test vonalát, becsomagolták a holttestet.
A múzeum után pedig az utolsó programunk erre a napra egy kungfu-előadás megnézése volt a Vörös Színházban (红剧场): a Legend of Kung Fu. A történet főszereplője egy fiatal szerzetes, aki gyerekként bekerül a buddhista templomba, és ott megtanulja a kung-fu mesterségét. Azonban egyszer elbizonytalanodik, és letér az útról, emiatt önmagával is meg kell küzdenie. Végül visszatalál a helyes útra, és végül elismert harcos szerzetes lesz belőle. Az előadás alatt nem lehetett fényképezni, így csak az előcsarnokból van néhány képem. Szerintem nagyon érdekes volt ez az előadás.
A vacsoránk ezúttal a híres pekingi kacsa volt egy kifejezetten erre szakosodó étteremben. Nagyon finom volt, és van néhány kép is arról, amikor behozták a kacsát, és felszeletelték. Mellé ittunk egy kis pekingi pálinkát (aminek be kell vallanom, elfelejtettem a nevét... pedig le is fényképeztem, de nem látszik tisztán. :( Egy bika van a címkéjén.) Nem volt rossz - bár nem annyira vagyok oda a pálinkáért -, csak elsőre kicsit erősnek tűnt, de később már nem. A többiek 1-2 kivétellel túl erősnek találták. A magyar pálinka szerintem erősebb. Az idegenvezetőnk azt mondta, nagyon örült, hogy nekem ízlett ez az ital, mert neki is ez a kedvence.:)
Az utolsó nap reggelén már összepakolva indultunk el, mert még megnéztünk egy helyet: a Mennyei Templomot (天堂). Az előtte elterülő nagy parkban nagyon sokan voltak: tollasozók, tajcsizók, kalligráfiát a földre írók, táncolók stb. Az erdőből éneket hallottunk: emberek egy csoportja kórusban énekelt egy dalt. A Templomnál is készítettünk csoportképet: az utolsót ezen a kiránduláson.
Majd a parkban megnéztük a házassági vásárt is, aminek a lényege, hogy a szülők kiírják a házasulandó gyerekük adatait egy papírra vagy táblára, fényképpel vagy anélkül, és megpróbálnak párt szerezni nekik. Tulajdonképpen ez egyfajta társkereső a szülők részéről. Ilyen Shanghaiban is van, minden vasárnap a 人民公园-ben.
Végül még ebéd előtt elmentünk a pekingi bazárba, 王府井-ba, ahol a korábban közzétett cukormázzal bevont galagonyapálcás kép készült. Itt szabad programunk volt, én az idegenvezetőnkhöz csatlakoztam, és közben beszélgettünk. Ez az édesség, amit említettem az előbb, főként északon hagyományos, de Shanghaiban is lehet kapni. Úgy hívják, 糖葫芦.
Végül ebéd után már csak a vasútállomásra indultunk, ezennel a pekingi utazásunk véget ért. Összefoglalva azt mondhatom, hogy nagyon érdekes volt, és bár sokszor kicsit fárasztó is volt a sok rohangálás, sok mindent sikerült megnézni ez alatt az 5 nap alatt, szerintem nagyon megérte elmenni, pláne 300 RMB-ért (kb. 10 000 Ft). És megvettem azt az albumot is 50 RMB-ért (~1800 Ft), amiben benne vannak a főbb nevezetességek, valamint a Tiananmen téren készült csoportképünk is A/4-es méretben, így a saját fotóimon kívül van még egy szép emlékem erről az útról. Remélem, egyszer majd ismét eljuthatok Pekingbe. :)
